2018.01.08.

Ma reggel lajháros (!!!) tusfürdővel zuhanyoztam. Igaz, hogy rágó illata van, ami annyira nem az én világom, de lajhár!

Plusz azt akartam még mesélni, hogy a télkabát, amit kinéztem, és megvettem, kivételesen az aktuális divatot követi teljesen véletlenül, úgyhogy most divatos vagyok. Mondjuk a fém cipzárok egy részét már parakorddal helyettesítettem, de akkor is.

2018.01.02

Tavaly sajnáltam, hogy nem vettem ki másodikát még szabinak, idén még harmadikán sem megyünk. Jó érzés, bár azt is érzem, hogy az agyam lassanként tér vissza a mindennapi rutinhoz. Jó volt elvonulni, harmincadika óta utcán sem voltam, itthon kuckóztunk, játszottunk, ettünk, ittunk. Holnap reggel visszakapcsolom az ébresztőmet, és indul az év.

Mindenkinek, aki még olvas (jó, annak is, aki nem), jobb évet, mint a tavalyi!

2017.12.17.

Nem haltam ám meg, csak el vagyok veszve.

Elkezdődött a szabi, kitakarítottunk (nagyobb takarítás, rég volt ilyen), megvettük a kevés ajándékot, amit még venni szoktunk.

Ami még hátravan: tojáslikőr- és sütikészítés.

2017.11.19.

Tegnap este Algopyrin, később Algoflex Forte. Alvás. Hajnalban Cataflam-V, alvás. Reggel nyújtás, masszír, kávé. Forró zuhany, hideggel a végén. Panadol Extra. Még van itthon Aspirin, azán kifogytam az ötletekből.

Sponsored by: hidegfront.

2017.10.23.

Értelmes ember ebben az időben eleve nem megy sehova, mi meg nem csak egyszerűen megyünk valahova, hanem egyből edzeni. Ahelyett hogy kakaót főznénk, kukoricát pattogtatnánk, és kakálnánk a világra, felöltözünk, kimegyünk, edzünk, megint kimegyünk. Szerintem nem vagyunk észnél.

2017.10.17.

Teljesen elkedvetlenedtem tegnap, mert akárhogy igyekszem, nem találok megoldást arra, hogy hova lehetne rakni egy biciklit, és eszembe jutott, hogy ez mindig így megy, gyerekkoromban szegények voltunk, és nem jutott pénz rá, ma meg, bár szegények nem vagyunk, egyszerűen nincs hely. Harmincakárhány négyzetméter, egy új szekrény nem fér el, amibe a ruháinkat rakjuk, egy macskám nem lehet, mert egyrészt tilos, másrészt hogy jövök én ahhoz, hogy bezárjak egy állatot egy lyukba. De nem, nem fér el egy kurva edény sem, nemhogy egy bicikli, és már megint ott tartunk, hogy nekem mennyi mindenem egyszerűen nem lehet, és ez kurvára nem fair. Nem megyünk nyaralni külföldre, mert kurvasok pénz, és sose lesz se lakás, se ház, de az bazdmeg így se, úgy se lesz, mert ez az ország egy pusztulat, és igazából gyűjteni is teljesen felesleges, hajót kéne venni, meg elbaszni a maradékot, ha már úgy is mindegy, minek baszakodjunk, nem? Hitelt felvenni, gyereket csinálni (úgy is kényelmesebb, mint háromhavonta dokihoz rohangálni a kibaszott fogamzásgátló miatt, mintha az valami kurva drog lenne, amit orvosilag ellenőrzött körülmények között kellene szedni), elköltözni a környékről is, venni egy szutyok házat vidéken, disznót tenyészteni, aztán állatom is lenne, házam is, tolhatnám a biciklit az üvöltő gyerekekkel ameddig le nem rohadnak a kezeim.

De majd még ezt a picit bírjam ki, ezt az öt évet, tízet, és olyan kánaán lesz, csak győzzem lelkesedéssel, csak ezt a kicsit még, és jobb lesz. És ülünk majd Férjjel hatvan évesen, végre a sajátunkban, a nyugdíj mellé dolgozgatunk, mert különben nem futja fűtésre, ketten toljuk majd a fűnyírót, miközben imádkozunk, hogy tönkre ne menjen, mert nyugdíj ugye, és ha még akkor élnek barátaink, áthívhatjuk őket egy grillezésre, de csak valami puhára, mert a fogsorunk már kincstári. 

Csak ezt a kicsit, ezt kell még kibírni.

2017.10.09.

A hétvégén legyalogoltunk 20 km-t 1200 m szintemelkedéssel, vettünk télkabáT hazafelé, meg olyan futógatyát, amiben biztos randiznék magammal.

A mai napomról meg inkább nem szeretnék beszélni.