2017.09.20.

Na, hát akkor tegnap megvettem az első skinny farmeromat. Asszem nézek már ki olyan jól, hogy felvehessem.

Advertisements

2017.09.07.

“Az a lényeg, mondta magának, hogy ne fel vagy le nézz, hanem egyenesen magad elé, a márványba, elviselhető szakaszokra osztva a lehetetlen magasságot. Éppen úgy, mint az idővel. Így éljük túl az örökkévalóságot – azzal öljük meg, hogy apró darabokra törjük.” Pratchett – Piramisok

2017.08.13.

Az a legrosszabb a közös udvarral, hogy csomószor egyszerűen kinyomozhatatlan, honnan jön a zaj. Ma eddig volt/van: valaki, aki háromnegyed nyolctól körfűrészelt meg fúrt, valaki, aki operát hallgatott üvöltve, és valaki, aki egy elektromos gitáron dzsemmelget épp üvöltve.

Mi a faszt kell az ilyennel csinálni?

2017.08.04. / 2

De reggel, ahogy vártam a buszt, már messziről kiszúrtam egy srácot, aki úgy siklott lefelé a hegyről a gördeszkájával, mintha táncolna. Ahogy elsuhant mellettem, annyira látszott rajta, hogy egyszerűen élvezi, amit épp csinál, hogy nem lehetett nem rámosolyogni. A szép vikinges kinézetű srác meg úgy vigyorgott rám vissza, hogy már azért megérte felkelni. Nem olyan rossz ez a nyár, na.

2017.08.04.

A többször összekevert vizsgámat összekeverték, úgyhogy kedden és szerdán is vizsgáztam, szerdán végre abból a verzióból, ami igazából kellett volna. Két nap ügyfélszolgálatokkal levélben veszekedés után már meg is tudtam nézni az eredményeket. Mindkettő 60%-os, de az újabbon 65% a padló, viszont a régebbin csak 60%. Szóval van egy papírom (illetve nincs, nyomtassam ki magamnak a 36k-s vizsga eredményét, ha akarom, ők papírmentesek), ami nem a legújabb verzióból van, de azon a szinten, ahol én használom, pont ugyanaz. Kicsit irritál, de végül is good enuff.

Tegnap elmentem kolleginával pilatesre, és ez volt életem legrosszabb edzése. Helyettesítő edző állítólag. Késett majdnem tíz percet (a végén persze csak pár perccel tartotta tovább, de ez már megváltás volt), mindenféle szorri vagy bemutatkozás nélkül nekiesett. Nem kérdezte, ki van először (öt emberből minimum három), nem kérdezett egészségügyi problémákról, csak belevágtunk a közepébe. Nem volt körülhatárolható bemelegítés (nyújtás sem), az edzés felét alkartámaszban töltöttük, és a lábunkat emelgettük, egyszer nem nézett rá, hogy mit csinálunk, nem járt körbe, nem korrigált semmit, nem foglalkozott vele, hogy rajtam kívül mindenki másnak az égben van a feneke (tehát kurvára nem plankol), nem lazított az egészen, mert fel sem mérte, hogy már ránézésre sem képes a csoport a felére sem annak, amit vezényel. Nem volt körülhatárolható, miből mennyit fogunk csinálni, nem mondta előre, volt, hogy egy ötven ismétléses feladat kb. 15. darabjánál elkezdett tíztől visszafelé számolni. Aztán folytatta tovább… Levegőt venni csak balettosan, karemelgetéssel lehetett, csak egyféleképpen lehetett sarokülésből felállni (kb húsz perc után hagytam abba a bohóckodást, onnantól emberi módon álltam fel, és nyújtózkodtam). Mindezt olyan üvöltő elviselhetetlen komolyzenére, amitől sokszor még azt a kevés magyarázatot sem lehetett hallani, amit elnyivákolt. Hogy az egészet tetézze, az edzés felénél elkezdtek a szomszédos teremben kettlebellezni, onnantól azt is hallottam, ahogy dübbennek a golyók, hogy még aktívabban sajnálhassam magam, hogy nem a másik teremben vagyok.

Ez nem igazán volt az én hetem.

2017.07.31.

Annak örömére, hogy csak holnap vizsgázok (ha ugyan, mert eddig még levelet azt nem kaptam a központtól), az agyam ma reggel megörvendeztett egy fantasztikus elkések-és-nem-is-tudok-semmit-jellegű fantasztikus álommal. Fejfájással és morccal ébredtem.